2014. február 17., hétfő

ismerkedni...de hol?

pozitívabbnak kellene lennem..fel kéne pörögni. ismerkednem kellene új emberekkel. persze ez már egy jó ideje terv, csak mindig megakadok a hogyanokban. nem járok el sehova, nincs kivel. nem is vagyok jó társaság, szerintem negatív és unalmas vagyok, és még nehezen is oldódok új emberek között. úgyhogy marad az internet... az mmorpg-k számomra csődöt mondtak ilyen téren, azok csak időt (rosszabb esetben pénzt is) rabolnak, de eddig egy olyan embert se termeltek ki, akivel tartom is a kapcsolatot és a játékon kívül más közös témánk is lenne. pedig jó lenne időnként elmenni valahova valakivel. futni, úszni, moziba, vagy csak kajálni és beszélgetni élőben. szerettem volna, ha ezek a dolgok a párkapcsolatomban is jelen vannak, de úgy alakult, hogy nagyon ritkán mozdultunk ki, én meg mással nem akartam menni...ja meg nem is ismerek mást. őt chaten ismertem meg annak idején. akkor olyan felszabadult voltam, mert megoldódott valami, ami miatt hetekig stresszeltem meg bizonytalankodtam, és csodák csodájára egész jófej emberek voltak aznap este chaten. azóta egy-kétszer még unalomból megpróbálkoztam vele, de gyorsan el is ment a kedvem a hülyéktől. talán meg kéne próbálnom újra. csak már attól gombóc van a torkomban, hogy őt is ott ismertem meg, és én nem is akarok helyette mást, csak beszélgetnék valakivel. ez meg a másik probléma, hogy az emberek ezt képtelenek felfogni. ha azt mondom, van valakim, akkor már nem vagyok érdekes, ha azt, hogy nincsen, akkor meg, hogy szabad a pálya... 
amúgy azért is lehet, hogy kevesekkel beszélek, mert a legtöbb embert fárasztónak tartom...kevés az olyan, akivel egy hullámhosszon vagyunk, és lehetek vele olyan, amilyen vagyok. biztos én is hibás vagyok, hogy ilyen falakat emelek magam köré. így tényleg nem várhatom el, hogy érdekesnek, vagy bármilyen módon értékesnek tűnjek a másik embernek. meg eléggé előítéletes is vagyok. gyorsan eldöntöm, hogy valakivel érdemes-e foglalkozni pusztán a helyesírásából, vagy a stílusából. vagy bármi másból is képes vagyok következtetéseket levonni (hát igen, a rutin is közrejátszik ). meg olyan érzésem is van, hogy az egyik chatre tényleg csak a legdefektesebb emberek járnak, ott még nem sikerült normális emberrel beszélgetni. a másikra meg a fentebb írt okokból nem vagyok hajlandó menni. fáj, hogy ott ismertem meg, ott beszéltünk először és ahh...utálom, hogy ilyen érzelgős vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése