Privát-gyanús

Anyám feljött Pestre megnézni, hogy mi a helyzet, meg vásárolgatni is voltunk. Aztán kinyögte, hogy szerinte nem jó életvitelt folytatok, és hogy csak elszalad így mellettem az élet, ezért ki is nézett nekem egy parapszichológust (!). Uhhh... hát akkor ezek szerint tényleg van baj. Nekem az első reakcióm, hogy dühös lettem (neki persze nem mutattam ki). Utálom, ha beleszólnak a dolgaimba, a legutóbbi beleszólásukkal 3 év ment el az életemből teljesen feleslegesen és máig bosszant az egész. De most se vagyok megfelelő, gondolom, mert nem hasonlítok a nővéreimre, én meg bírok maradni a seggemen, nincs kényszerem rá, hogy folyton ide-oda menjek. Persze jól esne nekem is, ha másmilyen lennék, kicsit nyitottabb és hasonlók, de már abban is kételkedem, hogy egyáltalán lehetséges-e a változás. Időről időre olyan vagyok, aztán elfáradok, és hányni tudnék magamtól. Tudom, hogy valami nagyon nem okés most (sohase volt az), de szerintem már rég elkéstem mindennel, korábban meg azt hittem, hogy egyedül is meg tudom ezeket oldani. Sőt, most se gondolom, hogy bármilyen külső személy meg tudná helyettem oldani. Egyszer elmentem pszichológushoz, mert voltak félelmeim a főiskolával kapcsolatosan (amik egytől egyig realizálódtak), és az lett a vége, hogy másfél órát beszéltem, miközben ő kikerekedett szemmel bólogatott, majd megjegyezte, hogy szerinte nem kell többet találkoznunk. Tudom, hogy minden hülyeségemre ott van a megoldás is magamban, de nem lehet mellettem mindig valaki, aki kirúgdos ebből a tehetetlen állapotból. Olyankor van az üresség és a nagy semmi, ami úgy tűnik sose ér véget, amíg nem találok valami elfoglaltságot, ami eltereli a figyelmem. Nem látom magam előtt azokat a célokat és azt az életet, ami ilyenkor "normális". Vannak pillanatok, amikor hirtelen a helyére kerül minden, van értelme az életnek és minden csodálatos...de ezek rendszerint egy másik emberhez köthetőek, mert valami megmagyarázhatatlan lelki kapcsolatom van az illetővel (vagy csak azt képzelem), és ez feltölt energiával. De ennek sincs semmi értelme, hiszen ilyen illető gyakorlatilag bárkiből lehet, még csak az se kell, hogy tudjon a létezésemről, ez csak amolyan mondvacsinált kapaszkodó lehet, hogy azért valami mégis legyen, amiért érdemes.  Szóval összességében egy evolúciós zsákutcának érzem magam jelenleg, és most már kíváncsi is vagyok, mi okosat lehet erre mondani, csak ne sajnálnám rá annyira a pénzt és időt. És ne utálnám annyira az egész helyzetet, olyan vereség-íze van.