Senki, semmi

Nem jön senki, nem megyek sehova. Már másnap meggondoltam magam, és teljesen megkönnyebbültem. Lehet, nem bántam volna, ha csak arról lett volna szó, hogy elmegyünk szórakozni, de mindketten tudtuk, hogy nem ezért utazta volna át a fél országot... Annyira meg azért nem vagyok magányos, hogy a múltamból előkerülő emberkékkel vigasztalódjak. Nem arról van szó, hogy nagyon haragudnék rá, csak...túlságosan ismerem, irritálnak a tulajdonságai, és egyszerűen nem akarom, hogy hozzám érjen. Nála úgy látszik, csak az évek telnek és nem változik, mert ugyanolyan ostoba, és ezt ugyanazokkal az eszközökkel próbálja leplezni. Próbál belekényszeríteni ugyanabba a szerepbe, ez pedig egyre fárasztóbb és kiábrándítóbb. Ezért az emberért valaha odavoltam? Azon az estén elkapott egy régi hangulat, amire ő remekül ráérzett, mert talán az egyetlen, amihez ért, hogy a legjobb pillanatban szúrjon embertársaiba, hogy aztán a kedvére alakuljanak az események. Most ez alapján úgy tűnhet, hogy nagyon utálom, pedig nem, csak...lehet egy kicsit azért mégis. Elviselem, hogy ír nekem, válaszolok is rá, de egy idő után már kibújt a szög a zsákból. Ahogy eszembe jut a múlt, még ennyi év után is fel tud dühíteni, hogy voltam képes ennyit törődni vele, és hogy ő ezt mivel "hálálta" meg, és hogy mennyi kétséget, bűntudatot és kimondatlan sérelmet hagyott maga után. Nem tudok felejteni, csak elraktározni az agyam egy rejtett zugába, de ha megpiszkálják, akkor olyan, mintha tegnap történt volna, és legszívesebben bántanám, hogy fájjon neki, majd megbánnám és aggódva lesném minden lépését. Milyen jó, hogy nem jött végül.

Úgy néz ki, a hétvégi bulisorozat most se fog megszakadni, sikerült ugyanis megint találni valakit, akivel kimozdulhatok. Mi az, hogy találtam?! Ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy márpedig ő jön és berúgunk. Tudom nem kéne, de kicsit fájó, hogy pont ő lett az...és nem is akarom bővebben kifejteni, hogy miért. Mindig eszembe jut, hogy másnak talán hogy esne, és hogy bántom-e őket ezzel vagy azzal, aztán meg kiderül, hogy másoknak semmi szükségük erre az odafigyelésre. Talán még csak fel se tűnik nekik, és hiába fogom vissza magam, a végén úgyis mindig az én lelkivilágom van veszélyben. Rémes lenne, ha bárki is miattam szomorkodna, de végül minden ilyen irányú aggódás fölösleges...ellenben a másik fél pont, hogy leszarja az ellenkező esetet, talán még örül is, hogy valaki fölé kerekedett, és hízik a mája a kis győzelmétől. Nagyon hirtelen jött ez a hétvégi program...talán, ha alszok rá egyet, meg is gondolom magam.

gwkqhergk

Vad Fruttik koncert kipipálva. :) Néhány részletet jobban ki kellett volna dolgozni, de ettől eltekintve jóóó volt, bár azt hiszem, a lábaimat amputálni kell...

Ez pedig annyira éééédes...

Ahh.. itt ülök a bejegyzés felett egy több órája, mert aludni azt nem tudok, és úgy tűnik írni se. Pedig úgy kiöntenék most ide mindent, ami a lelkemet nyomja...ha lenne lelkem. Szerintem olyanom nincs, és személyiségem sincs, csak időnként felveszek bizonyos formákat, majd megunom és visszahullok a semmibe. Már harmadik hónapja, hogy kifelé tartok ebből a 3,5 éves kómából, de nem érzem, hogy képes lennék bármire is. Már nem hiányzik, a beszélgetések is megritkultak, talán már hónapok óta erre vágyott, hogy jól érezzem magam nélküle. Neki aztán teljesen mindegy, legalábbis ezt mutatja, és akkor biztos így is van. Akkor jó így nekem is. Nem is érzem jól magam. Hiába is erőlködök, hogy megfogalmazzam az okát, azt hiszem, ha ennyi idő alatt nem ment, akkor sohase fog. 

Fix you

Pici szívemben vihar tombol, és ezen a valeriana teva sem segít. Utálok ilyeneket írni, de azt hiszem, kezd megtörni az alváshiány, és rám kényszeríti akaratát valami gonosz, sötét erő, de úgyse hagyom. Tegnap még a régi blogom is előkerült, és pont a legjobb bejegyzések maradtak meg az internetarchívumban. Gondolkodtam rajta, hogy bemásolok egyet-kettőt elrettentő példának, de inkább mégse, elég ha így utalok rá, hogy NAGYON hülye voltam. Nem jött be az eszemre hallgatok dolog, miután az érzéseim is csődöt mondtak, úgyhogy most hajlok megint az érzelmek felé, azután pedig nyugalmat akarok végre, akár örökre. Majd ismét rájövök, hogy valami hiányzik.

A tegnap interjú egyébként szarul sikerült, bár megtettem, ami tőlem tellett, csak kevés voltam, meg nem is azt kérdezték, amiből készültem. De kaptam jó tanácsokat, azokért megérte, és kedvem is lenne megismerni valami külföldi pajtást, akivel lehet beszélgetni élőszóban, mármint normálisan, nem csak szlengesen. Ma meg lesz ez a..."buli". Nővérem szülinapját ünnepeljük, de sokkal kevesebb ember jön el, így lehet nem is lesz annyira buli jellege.

Fáj a fejem és rosszul vagyok. zzzz

Interjú

Holnap lesz egy állásinterjúm és úgy érzem magam, mint valami nyamvadt vizsga előtt, amire természetesen nem készültem, csak utolsó percben próbálok összekaparni némi tudást. Csak a vizsgáim ennek ellenére is sikerültek, magamat eladni viszont nehéz ügy. Hajlamos vagyok néha túlságosan őszinte lenni, és ez nem mindig vezet jóra, még az interjúk során sem. Nem mintha sokat számítana, csak olyan sokmindent elcseszek mostanában, legalább lenne valami, amit nem. Kaptam 8 oldalnyi kérdéssort angolul, hogy mire számítsak, és hát...az agyam eldobom. Kár, hogy nem mentem erre a kéthetente esedékes, álláskeresőknek tartott szeánszra, ott biztos elmondták volna, hogy milyen válaszokat várnak bizonyos már-már magánjellegűnek mondható kérdésekre. Fura, hogy így egyedül vagyok, és akár beszélhetek is magamban, ezért elkezdtem angolul beszélni, hogy szokjam valamennyire. Elkezdtem válaszolgatni a kérdésekre, de egy idő után teljesen hülyeségeket mondtam, és mindegyik kérdésre született valami trollkodós válasz. A baj csak az, hogy a 8 oldalból 7-tel abszolút nem tudok mit kezdeni, mert munkát illetően még nem voltam olyan helyzetben, az meg mégiscsak gáz lenne, ha azt fejteném ki, hogyan vezettem egy mmorpg-s raidcsapatot a győzelembe.

Idejét sem tudom, mikor buliztam utoljára. Azt hiszem, azelőtt volt mielőtt Pestre jöttem. Egy szép nyári estén néhány baráttal elmentünk egy szórakozóhelyre, táncoltunk is kicsit és még az is rémlik, hogy kalinka szamovárt ittunk. Ott volt egy srác, aki egy időben a legjobb barátom volt, napi szinten beszéltünk mindenről. Aztán véletlenül valaki mástól megtudtam, hogy én volnék álmai nője, csak erre nem reagáltam semmit. Aztán elkerültünk másik városba is és évek múlva, miközben ott táncoltunk, azon járt az agyam, hogy mi lehetett vele a problémám... Ennyi történt akkor. Most meg...úgy érzem, elvesztettem mindent, amitől vonzónak érezhettem magam. Külsőleg is és belsőleg is...de inkább külsőleg. Eljutottam odáig, hogy egy fodrásztól jobban félek már, mint egy fogorvostól. Ha erre gondolok, legszívesebben felkötném magam, mert úgy érzem, nem használ már semmi se. Ennek ellenére bulizni megyek...most hétvégén és jövőhéten is. Nem tudom visszamondani egyiket se, de nem is akarom. Sőőt, várom is. A koncertezőset különösen.  Kíváncsi vagyok, izgatott vagyok, olyan, mintha évekig tartó kóma után most újra élni kezdenék, vagy valami hasonló.

Pendulum koncertre viszont a világ végére is elmennék.  Kár, hogy nem nagyon lesz már.

Darabokban

Bahh, mégegy blog, amit kezdek elhanyagolni. Még jó, hogy megfogadtam magamnak, hogy ide már gyakran írok, hiszen elhárult minden "akadály" és őszinte is lehetnék... Írhatnék arról például, hogy mostanában gyakran látok ellenőröket a buszon, vagy, hogy tetszik az 1-es metró vonala, de néha jó lenne magyar szót is hallani rajta. Vagy, hogy tegnap fél város sorbaállt a cukrászdánál, de ez nem rettentett vissza, megszereztem az áhított habos isleremet, amitől aztán boldogabb lettem. Hazafelé eszembejutott az Exem, valami zavart éreztem a térben, ezért gondoltam ráírok, hogy mi van vele, de nem tudtam, mert deaktiválta magát facebookon. Mindig ezt csinálja, mikor kedvem támadna írni neki. Egyébként semmi érdekes nem történik velem, semmi, amit itt érdemes lenne megosztanom, semmi, semmi az égvilágon, semmi semmi... Szeretethiány az van, és ez időnként meglepő, ijesztő, és összességében rémséges dolgokra késztet. :'(

Ja, itt a dalocska, ami múltkor elcseszte a bejegyzésem, a mostanit csak majdnem. Köszönet ismét fivexnek. 

WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE

Nem hiszem el.  Pedig nagyon fontos dolgokat írtam le, nagyon hosszan, de elveszett örökre. Mégegyszer tuti nem leszek olyan elmeállapotban, hogy ilyesmit leírjak, szóval kabbe blogol...