Úgy néz ki, a hétvégi bulisorozat most se fog megszakadni, sikerült ugyanis megint találni valakit, akivel kimozdulhatok. Mi az, hogy találtam?! Ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy márpedig ő jön és berúgunk. Tudom nem kéne, de kicsit fájó, hogy pont ő lett az...és nem is akarom bővebben kifejteni, hogy miért. Mindig eszembe jut, hogy másnak talán hogy esne, és hogy bántom-e őket ezzel vagy azzal, aztán meg kiderül, hogy másoknak semmi szükségük erre az odafigyelésre. Talán még csak fel se tűnik nekik, és hiába fogom vissza magam, a végén úgyis mindig az én lelkivilágom van veszélyben. Rémes lenne, ha bárki is miattam szomorkodna, de végül minden ilyen irányú aggódás fölösleges...ellenben a másik fél pont, hogy leszarja az ellenkező esetet, talán még örül is, hogy valaki fölé kerekedett, és hízik a mája a kis győzelmétől. Nagyon hirtelen jött ez a hétvégi program...talán, ha alszok rá egyet, meg is gondolom magam.