Megint itt, és persze ismét nem aludtam, nem tudom mi van ezekkel az éjszakákkal, mondanám, hogy kezd aggasztó lenni, de ugyanakkor hidegen is hagy. Hajnalban voltak elég remek gondolataim, talán meg kellett volna osztanom, de csak egy újabb rinyaposzt lett volna belőle, vagy egy elcseszett segélykiáltás, és már eljutottam odáig, hogy kezdek saját magamnak is fárasztó lenni, nem hogy mások számára, szóval inkább nem erőltetem ezt most.
Ma is lesz álláskeresős szeánsz, amire legutóbb nem mentem el, de most szívesen mennék, ha másért nem is, azért, hogy emberek között legyek és érjen valami inger. Legutóbb a hátam közepére kívántam az egészet, de amikor beléptem, olyan kedvesen fogadtak, és az egész előadás olyan hasznosnak tűnt, hogy utána teljesen feltöltődve, szinte boldogan mentem haza, érezve, hogy talán mégse vagyok olyan reménytelen eset. Most még nehezebben venném rá magam, hogy menjek, mivel sok mindent nem tartottam be, amit akkor megfogadtam, és emiatt bűntudatom van, plusz bizonyára addigra rendesen érezni fogom a fáradtságot még ha most nem is. Úgyhogy ezt még az elkövetkező néhány órában eldöntöm.
Az ingerekről jut eszembe...néhány hete felléptem chatre, hogy megtegyem a kb kéthavonta esedékes látogatásomat, értelmes, beszélgetésre alkalmas egyedek után kutatva. Még mindig áll a feltevésem, hogy azon a helyen csak az időmet pocsékolom, mert kb nulla az esélye, de ki tudja, a sors útjai ugyebár.... Nem mondanám, hogy lenyűgöztek, vagy elvarázsoltak, vagy akár kicsit is hatottak volna rám, viszont volt valaki, akivel csak egyszerűen kellemes volt a beszéd, kicsit mintha simogatta volna a lelkem, és ez akkor pont jólesett. Kiderült, hogy egy városrészben lakunk, talán 10 percre egymástól, és ugyanabban a városban jártunk középsuliba, kicsi a világ, blablabla... Nos, másnap megkeresett, hogy valami szörnyű dolgot kell mondania, el nem tudtam képzelni, mi lehet az, de csak annyi, hogy barátnője van. Úgy adta elő, mintha embert ölt volna, vagy legalábbis tartott volna tőle, hogy a hírtől megyek és felvágom az ereimet, pedig igazából csak egy enyhe megkönnyebbülést éreztem. Aztán ahogy elkezdte mondani, hogy rossz kapcsolatban van és nem tud kilépni belőle, egyre csak fokozódott a megkönnyebbülésem. Még jó, hogy csak egy beszélgetés volt, és úgy látszik ez már tényleg az ingerszegénység netovábbja, hogy ilyeneket is leírok. Hát akkor viszlát chat, majd két hónap múlva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése