Fail

Bűntudatom van egy kihagyott lehetőség miatt... Valószínűleg úgyse éreztem volna jól magam, de bosszant nagyon, mert szerintem ott kellene lennem, meg kellett volna próbálnom. Olyan rossz, hogy időnként teljesen hülyeségekbe simán belemegyek, mert "miért ne", de ha hívnak valahová, akkor rögtön előjön a szociális fóbiám, félek a társasági élettől, mert annyi apró cikis dolog történik velem, amin mások talán pillanatok alatt túllépnek, vagy el tudják kerülni, de én hosszú ideig rágódok azon, hogy bizonyos dolgokat jól mondtam, vagy csináltam-e, olyan idegen lett ez a terep, és ha így folytatom, akkor az is marad... Pedig ezeket az embereket még kedvelem is, csak ők ezt bizonyára nem tudják, mert (egyelőre) nem tudom kimutatni. Két hét után jutottam el oda, hogy meg merek szólítani valakit, és valószínűleg hónapok kellenének ahhoz, hogy rájöjjenek, hogy én tulajdonképpen jófej vagyok és humoros is tudok lenni időnként, nem csak olyan szótlan és magának való. Mindig időbe telik, amíg feloldódom, legyen az bármilyen társaság, valahogy fenyegetésként élem meg, ha beszélni kell, vagy ha beszélnek hozzám és fel kéne fogni, különben el leszek könyvelve hülyének és ez idegileg elég fárasztó tud lenni, pláne, hogy ilyenkor tüntetőleg szeret még jobban belassulni az agyam, remek ördögi kör. Nem tudom, hogy lesz-e még ilyen, és ha igen, akkor fognak-e ismét hívni engem is, annyira bosszant, hogy ilyen vagyok, legszívesebben elásnám magam jó mélyre. Itt kéne most megfogadnom, hogy ezentúl, ha valaki hív valahová, és épp nem haldoklom, AKKOR MEGYEK... de valószínűleg nem tudnám úgyse betartani.