Ha a közelmúltban olyasmit írtam volna, hogy fáradt vagyok és agyhalott, akkor az semmi ahhoz képest ahogy tegnap voltam, de még ma se vagyok jól, fáj az egész hátam és szét akar robbanni a fejem. Felébredtem szokás szerint 7-kor, nem tudtam megmozdulni, feküdtem délig, de még most se érzem, hogy élnék.
Ez a munkahely kissé arra az időszakra emlékeztet, amikor kihívásként éltem a meg a fősulit, mindig jobban és jobban akartam teljesíteni, mert kíváncsi voltam, hogy vajon képes vagyok-e rá, és jó érzés volt, hogy ha valamibe energiát fektetek, akkor az sikerül is. Az már szinte természetes, hogy az emberek a fejüket fogják, mikor elhaladnak mellettünk és látják, milyen gyorsan haladunk, az egyik srác időnként odajön hibát keresni, de eddig még nem talált, szerintem azt hiszi, hogy botok vagyunk. Eddig olyan 200-230 környékén mindig hazamentünk, de tegnap meg akartuk mutatni, hogy tudunk mi ennél többet is, kitaláltuk, hogy meg se állunk 300-ig, és a végére nagy betűkkel kiírjuk, hogy "THIS IS SPARTAA!" A projekt sikerült is úgy munkaidő vége előtt 1 órával, de abban megegyeztünk, hogy ebből nem csinálunk rendszert. Mikor pakoltunk össze, pont arra járt a főnökünk, neki az első reakciója egy őszinte "aztakurva" volt, és vagy 10 percig ki volt akadva, meg milyen szerencse, hogy nem a mi teljesítményünk alapján állapították meg, hogy a napi reális mennyiség az 100.
Annyira jó lenne, ha valami csoda folytán felvennének állandóra, mondjuk egy kicsit változatosabb munkakörbe, ezt nem hiszem, hogy túl sokáig tudnám csinálni, legalábbis ebben a tempóban, csak annyira tetszik a hely, szeretek bejárni és jófejek az emberek is. Kiderült, hogy a munkatársnőm és a barátja (aki szintén ott dolgozik) szeretik az online játékokat, de kb a fél társaság kocka, az alap, hogy mindenki LoL-ozik, CS-zik, vagy más, népszerű játékkal játszik, volt, hogy az egyik raktáros srác Dead Island-es pólóban jött dolgozni, szóval nem érzem, hogy kilógnék, és kedvem is lett újra mindenfélével játszani, csak mire hazaérek már teljes a koncentrációhiány és semmit se akarok, csak vízszintesben lenni. Nem is tudom, mi segítene most rajtam, talán egy csontkovács ismerős, aki házhoz jön, vagy egy erős kezű masszőrsrác, vagy ha a nap másik felét is átalszom, pedig akartam volna vásárolni ma, meg elméletileg találkozóm is lenne, de kétlem, hogy ez egy eseménydús nap lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése