2014. október 31., péntek

lolz

tegnap kapott az iroda egy e-mailt a főnöktől (akinél interjúztam)..volt kb 3 oldal, amolyan kampány eligazítás. hát én ezt eddig úgy fogtam fel, hogy jóval több lesz az ügyfél és ennyi, de ő úgy állította be, mint egy hűdenagy eventet. volt benne pozitív és negatív ösztönzés egyaránt. lesznek majd hónap dolgozói, akik pénzt kapnak, meg különböző díjak, pl kampány felfedezettje, leglelkesebbje, meg még néhány, már nem emlékszem. a legkedvesebb és legbunkóbb ügyfél kategóriában lehet beküldözgetni leveleket, és minden héten lesz egy mókamester, aki viccet fog küldeni nekünk, hogy valamelyest oldódjon a stressz. és a kedvenc részem...aki két napig nem teljesíti a kiírt mennyiséget, az egy napra beül a call centerbe. :)))))) itt egy kicsit végem volt. én, az introvertált, szocfób, fogadjam a hívásokat, úgy, hogy egyébként utálok telefonálni, meg általában beszélni is, mert nem tudok.. a kimenő hívásokkal még csak-csak elbánok, bár azok se mindig egyszerűek, de legalább ott általában tudom, mire számíthatok, és amíg kicsöng, fejben össze tudom rakni a mondandóm. úgyhogy félek ettől, de ugyanakkor kíváncsivá is tesz. egyszer azért kipróbálnám, de nem kényszerből, hanem mert épp bevállalós kedvű vagyok, és nem teljes napra, hanem csak pár órára. de mivel a napi teljesítendő feladatot emberileg lehetetlen teljesíteni, még úgy se, ha nem megyek haza, ezért lelkileg fel kell készülnöm rá. főleg, hogy tegnap egy teljes órára leállt a rendszer, de csak nálam...ez pedig a legbosszantóbb dolog, ami ott velem történhet. égek a vágytól, hogy dolgozhassak, de nem tudok, mert még mindig nem töltött be az oldal...kicsit elő is jöttek azok az érzések, amiket interjú után megfogalmaztam itt, de az is bennem van, hogy itt az alkalom, hogy végre történjen valami, ami nyomot hagyhat bennem, és amitől változhatok..akár még jó irányba is. most ez az utóbbi az erősebb és nagyon remélem, hogy ki fog tartani az egész hátralevő időszakban, amíg itt dolgozom. egyébként nem akarom elkiabálni, de tényleg tetszik, amit csinálunk. jó érzés, ha meg tudok oldani egy-egy bonyolultabb ügyet egyedül, kár, hogy még mindig sok az olyan, ahol tanácstalan vagyok. nem fogom nagyon bánni, ha túlórázni kell, elvégre most úgysincs magánéletem, meg valahogy kicsit magaménak is érzem ezt az egészet. úgy értve, hogy szeretném is, hogy menjen a szekér, minden kész legyen időben, és sikeresek legyünk. szóval kíváncsian várom a következő hónapot. :)


2014. október 28., kedd

rübíííííííííííí

már két napja próbálkozok a bejegyzéssel, csak annyi mindent kéne írni, hogy a felénél elfáradok, és inkább törlöm az egészet. most már csak azért se fogom.
a munka első hete a betanításról szólt...elmondták, hogy mi fán terem a biztosítás és kaptunk jó sok tanulnivalót is hozzá. minden nap írtuk a teszteket, ez a része még jó is volt, mert értettem mindent és 90-100% között sikerültek. aztán jött az, hogy leültettek a géphez, és tessék, csináld... persze a gyakorlatban rengeteg kérdés felmerül, és ritka, hogy minden papírforma szerint megy. az is sok időbe telik, mire rájövök, hogy mi az ábra, de a következő lépésben sajnos többnyire bizonytalan vagyok. általában egy ember van, aki körbejár és segít, ha kell, csak jelenleg 12-en vagyunk újak, és mindig mindenkinek van kérdése...de ma pl fél napig nem volt velünk senki, és már én is kezdem kínosnak érezni, hogy mindig van kérdésem, de nem szeretnék semmit elrontani, így meg baromi lassan haladok. tegnap kiosztották, hogy ki mivel fog foglalkozni a következő hónapban, a rettegett kampányidőszakban. talán nem kellett volna annyira strébernek lenni a tesztíráskor, mert nagyon nem mókás, amiket kapok. a legelső ügynél egy féloldalas térképet kellett rajzolnom, hogy ki mikor hova kötött, majd egy sor telefonálás után, kb egy órám is ráment, mire megoldottam. ma kihirdették az elvárt napi mennyiséget, ami nálam 180 db-ot jelent, ezzel csak annyi a probléma, hogy jelen állás szerint 40-et tudok csinálni úgy, hogy az ebédszünetemet ki se veszem rendesen. ettől mondjuk tartottam, hogy lassú leszek, mert alapból is lassúcska vagyok, meg bizonytalan, és félek, hogy ha gyorsítok a tempón, akkor csúnya hibákat fogok elkövetni. bár már az is haladás lenne, ha nem blokkolnék le rögtön az első nehézség láttán, de nincs még bennem rutin, hiába tudom elméletben, valahogy nem jön a megoldás, vagy nem egyértelmű...és bosszant a lassúságom, meg, hogy nem tudok önállóan dolgozni. úgy tűnik, a többieknek jobban megy, holott lehet, ők csak egyszerűbb feladatokat kaptak, pl a mellettem ülő folyton tőlem kérdezi a dolgokat, van amit kb minden nap  megkérdez. nekem ez olyan felüdülés szokott lenni, hogy nem a saját dolgommal kell foglalkozni, de sajnos ezzel is csak megy az idő. a telefonálgatástól féltem eleinte, de már kezdek hozzászokni, ma pl rendesen beégtem egy biztosító előtt. :) van egy exceltábla, amiben az elérhetőségek vannak, és nem kattintottam bele, ezért nem jött fel megjegyzésként, hogy bizonyos néven és kóddal kell bejelentkezni. mivel nem tudtam a kódot, mondtam, hogy majd visszahívom, persze saját néven már bemutatkoztam, így nem mondhattam utólag se, hogy másvalaki vagyok, de azért szerencsére segített. egyébként nem érzem magam rosszul ezen a munkahelyen..jó a légkör, jófejek az emberek, nincsenek bennem olyan félelmek, mint az előző helyen, és a beilleszkedés is egy fokkal jobban sikerült. kíváncsi vagyok, hogy fogok 180-at csinálni naponta...én az egészet úgy fogom fel, hogy tanulni vagyok itt, tart ameddig tart, a fizetés amúgyis nevetségesen alacsony, ezért nem fog érdekelni, ha elküldenek a próbaidő lejárta után, ami valószínűleg meg fog történni, mert mi másért vettek volna fel 12 embert, minthogy végigzúzzuk a kampányt olcsó munkaerőként. én meg kihasználom, hogy tanulhatok, és legyőzhetek pár gátlást. ami aggaszt, hogy nap végére eléggé fáj a fejem  és szerintem már most romlott fél dioptriát a szemem. így hét közben munka után teljesen használhatatlan vagyok, kb csak eszek, és alszok, a hétvégék meg felértékelődnek, és egy csomó dolgot csinálnék, legfőképpen könyveket olvasnék, filmeket néznék, és megint rákattantam a courserára. azt vettem észre, hogy alig kommunikálok valakivel, de nem is hiányzik, ez most ilyen.




2014. október 10., péntek

Ohh myy godddd

Napok óta nyűgös vagyok, nem tudok magammal mit kezdeni, és azt hiszem, legalábbis remélem, hogy most tetőzik. Rég éreztem ilyet, de most tényleg jó lenne valaki, aki megnyugtatna, elűzné minden félelmem és hasonló mesebeli dolgokat művelne velem. Legszívesebben csak átölelném és bőgnék, vagy eszelősen kacagnék, esetleg a kettőt egyszerre, holott nem történt még semmi, ami indokolná, csak érzem, hogy közeledik a veszély, előre stresszelek már minden miatt. Ez ilyen ösztönszerű reakció, mert egyébként nem gondolok semmi olyanra, próbálom lekötni magam ezzel-azzal, kevés sikerrel. Úgy érzem, hogy a szépen lezárt kis burkomat fogják felfeszíteni erővel, és félek, hogy sokat fogok sérülni, kiderülnek a legrosszabb dolgok rólam, amiken talán változtatni se tudok, és még csak megvédeni se tudom magam. Máskor olyan bátran tudok hozzáállni az ilyesmihez, mintha csak egy lecke lenne, egy szükséges eljárás, hogy táguljon a komfortzónám, és életképesebb legyek. Csak teljesen más elképzelésem van arról, hogy bizonyos helyzetekben mit tennék, és mi az, amit tényleg meg is teszek.

Lett megint munkám, bár nem lelkesedek érte annyira, mint az előzőért. Ez is valószínűleg csak átmeneti lesz, és jóval többet kell majd gürcölni jóval kevesebb fizetésért (bár előzőleg szerintem el lettem kényeztetve, és ez a mostani áll közelebb a magyar valósághoz). Ez volt az első olyan alkalom, hogy azért szurkoltam, hogy ne kapjam meg az állást, mert már az interjú emlékétől görcsbe áll a gyomrom, szerintem bele fogok halni a stresszbe.
Pont egy hete akadt a kezembe egy levél, egy alapítványtól, nem vagyok az az adakozós típus, főleg azért, mert nem tudom lekövetni, hogy tényleg oda kerül-e a pénzem, ahova szánom. A lényeg, hogy megfogalmazódott bennem, hogy ha a közeljövőben találok munkát, akkor adakozok valamennyit. Jelentkeztem egy (!) darab hirdetésre, olyanra, amilyenekre eddig is, sose még csak sablonválaszt se kaptam ezekre, de ezúttal érdekesmód még aznap felhívtak, másnap csoportos interjú, a héten pedig voltam a cégnél második körös interjún. Szerintem nem ment olyan jól, többször belezavarodtam a mondandómba, és a hr-es se volt túl szimpatikus. A lényeg, hogy itt pörögni, kommunikálni kell, és rengeteget tanulni. Reméltem, hogy látja rajtam, hogy nem én vagyok a megfelelő személy, még rendes tapasztalatom sincs, beszélni se tudok normálisan, erre wtf ma hívnak, hogy megkaptam az állást....  Próbálok arra gondolni, hogy csak pár hónap, ennyit kibírok, és nagyon remélem, hogy a tél majd februártól kezdődik, mert ha bekapcsolom a konvektort, onnantól nem fogok tudni aludni se. Addig meg szórakoztat a felettem lakó a hajnal háromig tartó járkálásával, bútortologatásával és mindenféle kotorászásával. Ajj, bárcsak lenne most itt valaki velem, aki két szóval meg tud nyugtatni, érdekes, fel se tűnik, hogy egyedül vagyok, ha nincs ilyen "veszélyhelyzet". Majd hétfőtől jövök ide rinyálni. Vagy elkezdek több metált hallgatni.