2015. december 28., hétfő

Év végi

Már egy ideje tervezem, hogy írok, el is volt mentve pár vázlat, de sose jutottam el odáig, hogy befejezzem, mert nagyon kevés mostanában az időm és az energiám. Ezt is most szinte már kényszerből írom, mert mégiscsak kellene egy év végi összefoglaló, ha már egész évben összesen 3 értelmes bejegyzésre futotta. Pár napja egyébként találtam egy blogos közösséget, ami majdnem teljesen olyan, mint amilyen a blogol volt. Meg is örültem neki, regisztráltam és az első postomra rögtön 12 komment érkezett. Csak ugye angol weboldal, így nem biztos, hogy mindig sikerül úgy kifejeznem magam, hogy szeretném, de legalább gyakorlom. Ha nem megy, akkor pedig erőltetni fogom, mert úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy az életemben valamiféle progress legyen, az angolra nagyon rá kellene feküdni. Tehát még az is lehet, hogy ez itt az utolsó postom (az évben mindenképp). Az oldal egyébként: http://www.blogster.com/

Volt némi változás a munkahelyen, mióta legutóbb írtam (más téren nem nagyon). A darabszámos őrület nem sokkal az előző bejegyzésem után lecsengett és kezdetét vette egy másik módszer, amellyel inspirálni próbált a főnökünk, lényegesen nagyobb sikerrel. Csapatokra voltunk osztva és bizonyos munkafolyamatokért voltunk felelősek, tehát mi osztottuk be magunknak, hogy mikor, mit és hogyan csinálunk és nagyon jól működött. Aztán történt egy nem várt esemény, ami felborított mindent, elkezdtünk túlórázni is, és amiért eddig küzdöttünk, az ismét elúszott, mert megváltozott a prioritás... Akkoriban volt egy pánikrohamom is, talán egyfajta jelzés a szervezetem részéről, hogy nem kéne ezt annyira komolyan venni. Csak látva, hogy teljesen feleslegesen dolgoztam, vagy hogy épp ketten dolgozunk négy ember helyett, nem volt egy kellemes dolog. Aztán egy idő után elvesztettem a motivációmat (azt hiszem végleg), és eldöntöttem, hogy a kampányt még átvészelem, majd elkezdek aktívabban új munkát keresni. Már kb 4. hónapja túlórázunk, ha hazaérek, annyi időm van, hogy egyek, zuhanyozzak és már dőlök is az ágyba. Már alig kommunikálok azokkal az emberekkel, akikkel régebben sokat, de nincs időm, energiám és türelmem se sokszor. Ami vicc, hogy hétvégéken is lehetett dolgozni, nem kötelező jellegűen, de azért "ajánlott" volt, főleg november elsején, és nekem például nem is fizették ki teljesen. Nem éri ez így meg nekem, nagyon nem, úgy gondolom, hogy ennél már bármi jobb lehet. Eredetileg is azért maradtam és húztam ki eddig is, hogy tapasztalatot szerezzek, de - és most nem nagyképűségből írom - én itt többet már nem tudok tanulni. Úgyhogy nagyon remélem, hogy sikerül találnom egy jobb helyet. Egyébként kaptunk egy új főnököt, aki az előzőnek teljes ellentéte; nagyon figyelmes, segítőkész és tényleg arra törekszik, hogy nekünk jobb legyen. Csapatépítő programokat szervez és biztos vagyok benne, hogy sok jó dolog lesz még itt, de én már azt hiszem, teljesen kiégtem. Szerintem eljött az idő, hogy lelépjek, mert nem szeretném, hogy az életem kizárólag a munkáról szóljon, márpedig ez 1 éve így van. Arról nem is beszélve, hogy nem érzem, hogy különösebben meg lenne becsülve, amit csinálok. Még mindig az van kiemelve, aki a legnagyobb darabszámokat hozza, a munka minősége senkit nem érdekel. Nem tudom, hogy mikorra érik be ez a munkakeresős dolog, remélem, minél előbb, mert félek, hogy ha beköszönt egy jobb időszak, megint másképp fogom látni a dolgokat és maradni akarok majd. Amúgy is könnyen elbizonytalanodok... Egyébként mióta a cégnél vagyok, összesen 30 ember távozott tőlünk. Talán nem véletlen.

A magánéletemről is illene pár mondat erejéig beszámolnom, ha már ez elmaradt egész évben... De annyira nehéz megfogalmazni, talán nincs is szükségem rá, hogy leírjam. Ahogy az idei első postomban írtam, a gyógyulási folyamat kihatott a magánéletemre is. És akármennyire is erőltetem, nem tudok többet írni erről. Félek, hogy valami rossz történik, mert túl jó most minden (a nyilvánvaló leküzdendő akadályokat kivéve). És most rengeteg dolog eszembe jutott, de... máskor és máshol.

A jövő évre vonatkozó céljaim között szerepel, hogy kevesebbet egyek, többet mozogjak, illetve hogy kicsit törődőbb legyek. Elsősorban magammal és a környezetemmel szemben kéne gyakorolnom ezt, mert sosem ment, és ha mégis akarnék egyszer családot, akkor jól jöhet ez a tulajdonság...Ja, és szeretnék egy külföldi utazást is...