Neee :'(

Ez most szíven ütött, igaz, nem régóta vagyok itt újra, de szinte már ez lett a kezdőlapom, sok embert olvasok, és azt képzelem, hogy valami közösség része vagyok, és egyre többen vannak, akik kíváncsiak rám. Lehet, hogy összességében a b13-on több időt töltöttem, de annak a megszűnése kicsit se érintett meg, pedig ismertem meg ott is fontos embert, de alapvetően nem kedveltem az ottani blogosok nagy részét, meg sablont se lehetett normálisan csinálni (nem mintha az utóbbi időben itt próbálkoznék...). A legelső blogomat is itt kezdtem régesrégen, még mikor gimis voltam. Kb akkor indult az oldal, még bal oldalt voltak listázva az új tagok, nanddal az élen, aki az egészet létrehozta. Emlékszem, itt tárgyaltuk ki a mindennapokat osztálytársakkal, volt sok móka, kacagás, sejtelmes utalgatások, drámai fordulatok, miegymás. Meg kicsit komolyabb dolgok is, ami az életünket gyökeresen megváltoztatta, de legalább volt, akinek happy enddel sikerült kimásznia belőle. Jó ideig kerültem ezt a helyet, most meg nem tudom hirtelen, hova máshová tudnék menni, ahol nem érezném azt, hogy egymagamban vagyok, és senkit nem érdekel élek-e vagy halok.

Senki, semmi

Nem jön senki, nem megyek sehova. Már másnap meggondoltam magam, és teljesen megkönnyebbültem. Lehet, nem bántam volna, ha csak arról lett volna szó, hogy elmegyünk szórakozni, de mindketten tudtuk, hogy nem ezért utazta volna át a fél országot... Annyira meg azért nem vagyok magányos, hogy a múltamból előkerülő emberkékkel vigasztalódjak. Nem arról van szó, hogy nagyon haragudnék rá, csak...túlságosan ismerem, irritálnak a tulajdonságai, és egyszerűen nem akarom, hogy hozzám érjen. Nála úgy látszik, csak az évek telnek és nem változik, mert ugyanolyan ostoba, és ezt ugyanazokkal az eszközökkel próbálja leplezni. Próbál belekényszeríteni ugyanabba a szerepbe, ez pedig egyre fárasztóbb és kiábrándítóbb. Ezért az emberért valaha odavoltam? Azon az estén elkapott egy régi hangulat, amire ő remekül ráérzett, mert talán az egyetlen, amihez ért, hogy a legjobb pillanatban szúrjon embertársaiba, hogy aztán a kedvére alakuljanak az események. Most ez alapján úgy tűnhet, hogy nagyon utálom, pedig nem, csak...lehet egy kicsit azért mégis. Elviselem, hogy ír nekem, válaszolok is rá, de egy idő után már kibújt a szög a zsákból. Ahogy eszembe jut a múlt, még ennyi év után is fel tud dühíteni, hogy voltam képes ennyit törődni vele, és hogy ő ezt mivel "hálálta" meg, és hogy mennyi kétséget, bűntudatot és kimondatlan sérelmet hagyott maga után. Nem tudok felejteni, csak elraktározni az agyam egy rejtett zugába, de ha megpiszkálják, akkor olyan, mintha tegnap történt volna, és legszívesebben bántanám, hogy fájjon neki, majd megbánnám és aggódva lesném minden lépését. Milyen jó, hogy nem jött végül.

Úgy néz ki, a hétvégi bulisorozat most se fog megszakadni, sikerült ugyanis megint találni valakit, akivel kimozdulhatok. Mi az, hogy találtam?! Ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy márpedig ő jön és berúgunk. Tudom nem kéne, de kicsit fájó, hogy pont ő lett az...és nem is akarom bővebben kifejteni, hogy miért. Mindig eszembe jut, hogy másnak talán hogy esne, és hogy bántom-e őket ezzel vagy azzal, aztán meg kiderül, hogy másoknak semmi szükségük erre az odafigyelésre. Talán még csak fel se tűnik nekik, és hiába fogom vissza magam, a végén úgyis mindig az én lelkivilágom van veszélyben. Rémes lenne, ha bárki is miattam szomorkodna, de végül minden ilyen irányú aggódás fölösleges...ellenben a másik fél pont, hogy leszarja az ellenkező esetet, talán még örül is, hogy valaki fölé kerekedett, és hízik a mája a kis győzelmétől. Nagyon hirtelen jött ez a hétvégi program...talán, ha alszok rá egyet, meg is gondolom magam.

gwkqhergk

Vad Fruttik koncert kipipálva. :) Néhány részletet jobban ki kellett volna dolgozni, de ettől eltekintve jóóó volt, bár azt hiszem, a lábaimat amputálni kell...

Ez pedig annyira éééédes...

Ahh.. itt ülök a bejegyzés felett egy több órája, mert aludni azt nem tudok, és úgy tűnik írni se. Pedig úgy kiöntenék most ide mindent, ami a lelkemet nyomja...ha lenne lelkem. Szerintem olyanom nincs, és személyiségem sincs, csak időnként felveszek bizonyos formákat, majd megunom és visszahullok a semmibe. Már harmadik hónapja, hogy kifelé tartok ebből a 3,5 éves kómából, de nem érzem, hogy képes lennék bármire is. Már nem hiányzik, a beszélgetések is megritkultak, talán már hónapok óta erre vágyott, hogy jól érezzem magam nélküle. Neki aztán teljesen mindegy, legalábbis ezt mutatja, és akkor biztos így is van. Akkor jó így nekem is. Nem is érzem jól magam. Hiába is erőlködök, hogy megfogalmazzam az okát, azt hiszem, ha ennyi idő alatt nem ment, akkor sohase fog. 

Fix you

Pici szívemben vihar tombol, és ezen a valeriana teva sem segít. Utálok ilyeneket írni, de azt hiszem, kezd megtörni az alváshiány, és rám kényszeríti akaratát valami gonosz, sötét erő, de úgyse hagyom. Tegnap még a régi blogom is előkerült, és pont a legjobb bejegyzések maradtak meg az internetarchívumban. Gondolkodtam rajta, hogy bemásolok egyet-kettőt elrettentő példának, de inkább mégse, elég ha így utalok rá, hogy NAGYON hülye voltam. Nem jött be az eszemre hallgatok dolog, miután az érzéseim is csődöt mondtak, úgyhogy most hajlok megint az érzelmek felé, azután pedig nyugalmat akarok végre, akár örökre. Majd ismét rájövök, hogy valami hiányzik.

A tegnap interjú egyébként szarul sikerült, bár megtettem, ami tőlem tellett, csak kevés voltam, meg nem is azt kérdezték, amiből készültem. De kaptam jó tanácsokat, azokért megérte, és kedvem is lenne megismerni valami külföldi pajtást, akivel lehet beszélgetni élőszóban, mármint normálisan, nem csak szlengesen. Ma meg lesz ez a..."buli". Nővérem szülinapját ünnepeljük, de sokkal kevesebb ember jön el, így lehet nem is lesz annyira buli jellege.

Fáj a fejem és rosszul vagyok. zzzz