Idejét sem tudom, mikor buliztam utoljára. Azt hiszem, azelőtt volt mielőtt Pestre jöttem. Egy szép nyári estén néhány baráttal elmentünk egy szórakozóhelyre, táncoltunk is kicsit és még az is rémlik, hogy kalinka szamovárt ittunk. Ott volt egy srác, aki egy időben a legjobb barátom volt, napi szinten beszéltünk mindenről. Aztán véletlenül valaki mástól megtudtam, hogy én volnék álmai nője, csak erre nem reagáltam semmit. Aztán elkerültünk másik városba is és évek múlva, miközben ott táncoltunk, azon járt az agyam, hogy mi lehetett vele a problémám... Ennyi történt akkor. Most meg...úgy érzem, elvesztettem mindent, amitől vonzónak érezhettem magam. Külsőleg is és belsőleg is...de inkább külsőleg. Eljutottam odáig, hogy egy fodrásztól jobban félek már, mint egy fogorvostól. Ha erre gondolok, legszívesebben felkötném magam, mert úgy érzem, nem használ már semmi se. Ennek ellenére bulizni megyek...most hétvégén és jövőhéten is. Nem tudom visszamondani egyiket se, de nem is akarom. Sőőt, várom is. A koncertezőset különösen.  Kíváncsi vagyok, izgatott vagyok, olyan, mintha évekig tartó kóma után most újra élni kezdenék, vagy valami hasonló.

Pendulum koncertre viszont a világ végére is elmennék.  Kár, hogy nem nagyon lesz már.