2015. január 18., vasárnap

Egész héten

ez a dal járt a fejemben. A vasárnapok többnyire szörnyűek. Általában ilyenkor tetőzik a magány, üresség és értelmetlenség. Egész héten várom, hogy hétvége legyen, és mégse teszek semmit, nincs kivel eltöltenem, és bár sok mindent csinálhatnék, legtöbbször csak bambulok és várom, hogy elteljen. Aztán jön a hétfő, és a munka kimos belőlem minden érzelmet...ez az egyetlen, ami igazán le tud kötni. Minden éjjel munkahelyi témával álmodok, egyszerűen nincs semmi más, ami jelenleg meg tudná rengetni a világomat. Persze ott se minden tökéletes, nem mindent tudok hova tenni egyelőre, nem tudom, hogy mikor kéne kiállnom magamért, és mikor kéne inkább kussolni, hogy ne legyen a következő nagy megbeszélés témája az, amit mondok. Szeretném, ha lenne, aki ki tud mozdítani ebből, hogy érezzem azt, hogy a világ egy színes és érdekes hely, én pedig nem egy robot vagyok, hanem olyan valaki, akit lehet szeretni is. Bár szerintem most nem lehet könnyű velem. Olyan, mintha távolról integetnének felém az emberek, amit néha észre sem veszek, nem akar senki ellentmondást nem tűrően berobbanni az életembe és kisajátítani az összes gondolatomat. Lehet, hogy el se tudnám viselni. Mindenesetre nem szeretnék olyan bekattanást, mint múlt decemberben.


1 megjegyzés: