2015. január 9., péntek

The time is now...

Ez érdekesen indult. Szerintem nem fogok unatkozni...idén sem. :D

Vicces, hogy mennyire apróságokon múlik minden...szó szerint. :) Ha nincs az a poloska, akkor nem megyek másik szobába aludni, és nem fázok meg, valószínűleg nem jövök vissza egy nappal korábban, nem mondhatom el, hogy a karácsonyom különösen érdekes volt, és nem hagyom ki a két ünnep közötti munkát sem, és ezáltal valószínűleg az új évem se bárgyú vigyorral az arcomon indul. :D
Már lassan egy hete nem alszok rendesen, és kezd nagyon deja vu-m lenni, mintha ezt már egyszer eljátszottam volna, csak ugye most nehezítő tényezőként dolgoznom is kell. A munkáról már született korábban egy bejegyzésem, amit töröltem is, mert épp csak fel voltam idegelve, de változó egyébként a hozzáállásom. A héten minden fáradtságom ellenére kifejezetten jól tűrtem a munkahelyi légkört, talán átestem egy holtponton, amikor már minden vicces, és semmit nem tudok komolyan venni. Lehet az is, hogy csak egy "háttérország" amire szükségem van, az agyam egy szegletében ott figyeljen mindig valaki, és erőt adjon, hogy végigcsináljam a napot. Nem akarok megint ilyen irányba elmenni, de legalább kiderülne, hogy mennyit sikerült végülis változnom... Akartam írni egy "összegzést" is a tavalyi évről, de nem biztos, hogy jól jöttem volna ki belőle. Annyi talán a lényeg, hogy egy fokkal egoistább (magamhoz képest) lettem, egyre nehezebb megközelíteni és már a "forever alone" rémképe kezdett fenyegetni. Az év második felében megindult egy "gyógyulási" folyamat, ugyebár kaptam munkát, és belekerültem néhány olyan "ismerős" szituációba, amik korábban fájdalmat okoztak, de ezúttal másképp alakultak az események. Lehetőségem volt kicsit más szemszögből nézni, nem úgy felfogni, hogy minden ellenem irányul. A jelenlegi munkahelyen felajánlották, hogy maradhatok hosszútávra, kicsit hezitáltam rajta, mert pont akkor kérdezték, mikor el volt borulva az agyam, de hát miért is ne maradnék. Szóval nyertem egy munkát. :D Már csak azon a bizonyos háttérországon kéne ügyködnöm, nomeg egy halom egyéb dolgon, de úgy gondolom, hogy most ez következik. Nem tudom, hogy ez a "gyógyulás" ki fog-e hatni magánéletre is, mert a remek múltamnak köszönhetően, lenne mit helyrehozni itt is. Nagyon nincs már kedvem szarba lépni újra és újra... Ugyanakkor hálás vagyok már azért is, ha valaki képes érzelmet kiváltani belőlem, és igazából semmiféle felesleges kötöttséget, elvárást, stb nem akarok, amik elrontják a varázst, csak úgy sodródni, hagyni, hogy történjen, ami "meg van írva", és élvezni minden percét amíg tart.



És persze ismét a beágyazás kódot raktam vágólapra...

2 megjegyzés:

  1. Munka nem hátrány.. manapság.. :/ :)
    Kb örülj ha van és "türhető".. A többi dolgot meg szépen sorba.. mindent sorba. ^^
    Szép az élet.. :*

    VálaszTörlés
  2. Nincs túl sok összehasonlítási alapom, így nem tudom, hogy ez a munka a jobbak közé tartozik-e, de szeretném ezt hinni. :D Mármint a körülményekre értem, a fizetés az rémesen kevés. Hát ja, a több majd jön... vagy nem. :D És a "Szép az élet.. ^^ :)" cetli ott figyel a monitoromon...:D:D

    VálaszTörlés