rübíííííííííííí

már két napja próbálkozok a bejegyzéssel, csak annyi mindent kéne írni, hogy a felénél elfáradok, és inkább törlöm az egészet. most már csak azért se fogom.
a munka első hete a betanításról szólt...elmondták, hogy mi fán terem a biztosítás és kaptunk jó sok tanulnivalót is hozzá. minden nap írtuk a teszteket, ez a része még jó is volt, mert értettem mindent és 90-100% között sikerültek. aztán jött az, hogy leültettek a géphez, és tessék, csináld... persze a gyakorlatban rengeteg kérdés felmerül, és ritka, hogy minden papírforma szerint megy. az is sok időbe telik, mire rájövök, hogy mi az ábra, de a következő lépésben sajnos többnyire bizonytalan vagyok. általában egy ember van, aki körbejár és segít, ha kell, csak jelenleg 12-en vagyunk újak, és mindig mindenkinek van kérdése...de ma pl fél napig nem volt velünk senki, és már én is kezdem kínosnak érezni, hogy mindig van kérdésem, de nem szeretnék semmit elrontani, így meg baromi lassan haladok. tegnap kiosztották, hogy ki mivel fog foglalkozni a következő hónapban, a rettegett kampányidőszakban. talán nem kellett volna annyira strébernek lenni a tesztíráskor, mert nagyon nem mókás, amiket kapok. a legelső ügynél egy féloldalas térképet kellett rajzolnom, hogy ki mikor hova kötött, majd egy sor telefonálás után, kb egy órám is ráment, mire megoldottam. ma kihirdették az elvárt napi mennyiséget, ami nálam 180 db-ot jelent, ezzel csak annyi a probléma, hogy jelen állás szerint 40-et tudok csinálni úgy, hogy az ebédszünetemet ki se veszem rendesen. ettől mondjuk tartottam, hogy lassú leszek, mert alapból is lassúcska vagyok, meg bizonytalan, és félek, hogy ha gyorsítok a tempón, akkor csúnya hibákat fogok elkövetni. bár már az is haladás lenne, ha nem blokkolnék le rögtön az első nehézség láttán, de nincs még bennem rutin, hiába tudom elméletben, valahogy nem jön a megoldás, vagy nem egyértelmű...és bosszant a lassúságom, meg, hogy nem tudok önállóan dolgozni. úgy tűnik, a többieknek jobban megy, holott lehet, ők csak egyszerűbb feladatokat kaptak, pl a mellettem ülő folyton tőlem kérdezi a dolgokat, van amit kb minden nap  megkérdez. nekem ez olyan felüdülés szokott lenni, hogy nem a saját dolgommal kell foglalkozni, de sajnos ezzel is csak megy az idő. a telefonálgatástól féltem eleinte, de már kezdek hozzászokni, ma pl rendesen beégtem egy biztosító előtt. :) van egy exceltábla, amiben az elérhetőségek vannak, és nem kattintottam bele, ezért nem jött fel megjegyzésként, hogy bizonyos néven és kóddal kell bejelentkezni. mivel nem tudtam a kódot, mondtam, hogy majd visszahívom, persze saját néven már bemutatkoztam, így nem mondhattam utólag se, hogy másvalaki vagyok, de azért szerencsére segített. egyébként nem érzem magam rosszul ezen a munkahelyen..jó a légkör, jófejek az emberek, nincsenek bennem olyan félelmek, mint az előző helyen, és a beilleszkedés is egy fokkal jobban sikerült. kíváncsi vagyok, hogy fogok 180-at csinálni naponta...én az egészet úgy fogom fel, hogy tanulni vagyok itt, tart ameddig tart, a fizetés amúgyis nevetségesen alacsony, ezért nem fog érdekelni, ha elküldenek a próbaidő lejárta után, ami valószínűleg meg fog történni, mert mi másért vettek volna fel 12 embert, minthogy végigzúzzuk a kampányt olcsó munkaerőként. én meg kihasználom, hogy tanulhatok, és legyőzhetek pár gátlást. ami aggaszt, hogy nap végére eléggé fáj a fejem  és szerintem már most romlott fél dioptriát a szemem. így hét közben munka után teljesen használhatatlan vagyok, kb csak eszek, és alszok, a hétvégék meg felértékelődnek, és egy csomó dolgot csinálnék, legfőképpen könyveket olvasnék, filmeket néznék, és megint rákattantam a courserára. azt vettem észre, hogy alig kommunikálok valakivel, de nem is hiányzik, ez most ilyen.