lolz

tegnap kapott az iroda egy e-mailt a főnöktől (akinél interjúztam)..volt kb 3 oldal, amolyan kampány eligazítás. hát én ezt eddig úgy fogtam fel, hogy jóval több lesz az ügyfél és ennyi, de ő úgy állította be, mint egy hűdenagy eventet. volt benne pozitív és negatív ösztönzés egyaránt. lesznek majd hónap dolgozói, akik pénzt kapnak, meg különböző díjak, pl kampány felfedezettje, leglelkesebbje, meg még néhány, már nem emlékszem. a legkedvesebb és legbunkóbb ügyfél kategóriában lehet beküldözgetni leveleket, és minden héten lesz egy mókamester, aki viccet fog küldeni nekünk, hogy valamelyest oldódjon a stressz. és a kedvenc részem...aki két napig nem teljesíti a kiírt mennyiséget, az egy napra beül a call centerbe. :)))))) itt egy kicsit végem volt. én, az introvertált, szocfób, fogadjam a hívásokat, úgy, hogy egyébként utálok telefonálni, meg általában beszélni is, mert nem tudok.. a kimenő hívásokkal még csak-csak elbánok, bár azok se mindig egyszerűek, de legalább ott általában tudom, mire számíthatok, és amíg kicsöng, fejben össze tudom rakni a mondandóm. úgyhogy félek ettől, de ugyanakkor kíváncsivá is tesz. egyszer azért kipróbálnám, de nem kényszerből, hanem mert épp bevállalós kedvű vagyok, és nem teljes napra, hanem csak pár órára. de mivel a napi teljesítendő feladatot emberileg lehetetlen teljesíteni, még úgy se, ha nem megyek haza, ezért lelkileg fel kell készülnöm rá. főleg, hogy tegnap egy teljes órára leállt a rendszer, de csak nálam...ez pedig a legbosszantóbb dolog, ami ott velem történhet. égek a vágytól, hogy dolgozhassak, de nem tudok, mert még mindig nem töltött be az oldal...kicsit elő is jöttek azok az érzések, amiket interjú után megfogalmaztam itt, de az is bennem van, hogy itt az alkalom, hogy végre történjen valami, ami nyomot hagyhat bennem, és amitől változhatok..akár még jó irányba is. most ez az utóbbi az erősebb és nagyon remélem, hogy ki fog tartani az egész hátralevő időszakban, amíg itt dolgozom. egyébként nem akarom elkiabálni, de tényleg tetszik, amit csinálunk. jó érzés, ha meg tudok oldani egy-egy bonyolultabb ügyet egyedül, kár, hogy még mindig sok az olyan, ahol tanácstalan vagyok. nem fogom nagyon bánni, ha túlórázni kell, elvégre most úgysincs magánéletem, meg valahogy kicsit magaménak is érzem ezt az egészet. úgy értve, hogy szeretném is, hogy menjen a szekér, minden kész legyen időben, és sikeresek legyünk. szóval kíváncsian várom a következő hónapot. :)