Álom

Egykori blogostárssal álmodtam valamelyik nap (akivel amúgy nem is beszélek..). Háború volt és a férfiaknak menni kellett harcolni, mi nők pedig egy szobában gyülekeztünk és együtt aggódtunk. Aztán én egyre többet pofátlankodtam a harctérre, mert volt nálam egy fegyver amivel zöld sugarat lőttem ki és akit eltaláltam, azt tudtam gyógyítani (kicsit megszaladt a játék az utóbbi pár napban..). Igyekeztem őt célba venni, majd egy idő után elvesztettem szem elől, és engem is visszatessékeltek a többi nő közé. Hallottam ott ilyen-olyan pletykákat, hogy van aki már meg is halt, egy másik meg elvesztette a karját, és hasonló remek híreket. Én meg elkezdtem aggódni az illetőért, de úgy, mintha tényleg jelentene valamit, és legszívesebben visszamentem volna gyógyítani, de nem lehetett már, úgyhogy csak csendben szenvedtem. Aztán visszatértek a csatából és ott volt ő is, szerencsére haja szála se görbült, szóval megnyugodtam... ő pedig bambán átnézett rajtam, és előre láttam azt a kellemetlen szituációt, amikor valakitől megtudja, hogy mennyire fontos nekem, holott azt se tudja, ki vagyok. Szerettem volna elbújni valahova, végül felébredtem. Csak azt nem értem, miért pont ő...Vicces kedvében volt a tudatalattim.