Sablon és egyebek...

Tegnap szórakozgattam a sablonnal, így már valamelyest jobban tetszik. Érdekes, egy idő után minden blogom átmegy fekete, lila vagy kék színekbe, úgy látszik ez vagyok én... A betűtípuson is változtatnék, csak valamiért visszamenőleg nem működik, vagy még nem jöttem rá, hogy kell.
Hiányzik a blogol. Sajnos egyre ritkábban írnak azok akiket követek, van aki szerintem már végleg abba is hagyta. Számítottam rá mondjuk, meg a lecsökkent olvasótáborra is, csak nem ilyen hamar. Nekem is gyakrabban kéne írnom, több rövidebb bejegyzést, nem csak akkor mikor felgyülemlik a sz@r.

Egyik nap a netbookról mentettem át a cuccokat újratelepítés előtt, és megtaláltam a régi lementett blogjaimat, képeket, meg msnbeszélgetéseket...Utóbbit mi a francnak hagytam meg, azt nem tudom, de nagyon furcsa volt beleolvasni. Volt akkor is egy fájdalmas szakítás, suli-félbehagyás, majd folytatás, akkor fogalmazódott meg először az élethez való hozzáállásom, hogy nem találom a helyem, de sokkal jobban kezeltem ezt akkor, mert azt gondoltam, hogy néhány év alatt megváltozik minden, majd felnövök és normális életem lesz. Mindig csak vártam, hogy majd így meg úgy lesz, történnek a dolgok maguktól, majd a sors terelget szépen amerre kell...és mégse, ugyanott vagyok. Ha nem csinálok semmit, csak hagyom magam sodródni, akkor tényleg nem változik semmi se, tenni is kéne a fejlődésért, és az is csak a jelenben lehetséges, mert amúgy a másik kedvenc elterelő hadműveletem a "maaaaajd holnaptól más lesz". Az idő meg csak telik. A másik meg, hogy szerintem nem értékeltem régen eléggé azt amim volt. Úgy látszik én is az a típus vagyok, akitől el kell venni valamit, hogy megtanulja megbecsülni. Az addig rendben, hogy az elégedetlenség ösztönöz, hogy többek, jobbak legyünk, de ahelyett, hogy minden kis hülyeségen kiakadtam volna, talán csak elég lett volna néha örülni egészen természetesnek vett dolgoknak is. Ha így nézzük, akkor a mostani helyzet nem a legjobb, de bármikor bekövetkezhet olyan tragédia, amitől visszasírhatom a mai állapotot, mert vannak lehetőségeim, csak a mindenféle hülye gátlásaim és félelmeim miatt nem élek velük. Igyekszem erre gondolni, hogy végre kimozduljak a mostani állapotból, csak tudnám, mi az ami folyamatosan visszahúz. Hiába tűzök ki célokat, akár minden napra, legszívesebben végigaludnám az egész napot és nem kelnék fel sose. Úgy érzem, minden, amit itt most leírtam, már megfogalmazódott bennem párszor, lehet le is írtam régi blogokba, talán nem is kéne egyáltalán írnom, mert nem ér semmit, nem tudok hatni saját magamra eléggé...

Ja, mikor elkezdtem a fősulit, kellett csinálni egy személyiségtesztet, megtaláltam most a kiértékelését és eléggé meglepődtem valamin. Azt írja, hogy az agresszió-szükségletem 11/15, ami nőknél átlagosan 4-7 között van. Ez olyasmit mutat, hogy tudja valaki érvényesíteni az akaratát, mennyire áll ki a véleményéért, stb. Ezt vagy sikerült teljesen elfojtanom, vagy ennyit változtam, mert most lehet kb 0-1 között. :P