Zajlik az élet mondhatni...eddig mindig kellett valami középsz@r vagy az alatti hangulat, hogy írjak, hát most máshogy alakult. :) Múlt hét érdekes volt...többek között eljött az igazság pillanata és lebuktam a diákbérletemmel. Manapság már bliccelni se lehet békében. -.- Számítottam rá, hogy egyszer megtörténik, csak azért bosszant, mert már egy megállóval előtte éreztem, hogy jönni fognak, csak elhessegettem a gondolatot, mivel metrón még nem találkoztam ellenőrrel csak a kijáratnál. Aztán látom, hogy felszállnak, és pont annál az ajtónál ami mellett ültem. A srác előttem mutogatta nekik a lejárt diákját, a barátnője szintén lebukott, én meg gondoltam, taktikázok és addig túrom a táskám, amíg meg nem állunk a következő megállónál és egy gyors felmutatás után le is szállok...ámde mint kiderült a párocskának is ez volt az ötlete, az ellenőrök meg jöttek utánunk. Aztán jött a magyarázkodás és szépen nézés, és egy ponton kis híján megúsztuk, mert a lánynak születésnapja volt, és úgy csináltunk, mintha ismernénk egymást. Szerintem ha egyedül van az ellenőr, tuti elküld minket, csak a társa nem volt már olyan vajszívű. Aztán volt még egy rész, amikor megúszhattam volna..a srác már fizette volna a helyszínit csak nem volt automata a közelben, úgyhogy visszaszálltunk a metróra újdonsült barátaimmal és mentünk még egy megállót. Ők leszálltak, én meg tétováztam és megfordult a fejemben, hogy ottmaradok és a csukódó ajtók mögül bájosan integetek, de sajnos engem nem így neveltek (vagyis balf@sz voltam, már nagyon bánom, hogy nem tettem), szóval kifizettem végül. Vicces volt, hogy az ellenőr kért elnézést és láthatólag igen szarul érezte magát.
Másnap megint utaztam, és arra gondoltam, hogy az lenne az igazán szép, ha megint jönne ellenőr és megbüntetne, aztán mielőtt leszálltam, valaki megkocogtatta a vállam... :O Szerencsére ő nem kételkedett benne, hogy diák vagyok. Ezentúl nincs zenehallgatással egybekötött gondtalan bambulás útközben, hanem figyelni fogom a gyanús elemeket. Meg jó lenne arra is rájönni, mikor érdemes az ilyen megérzésekre hallgatni, mert a végén még paranoiás leszek... vagyis még jobban, mint alapból. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése