Ahh.. itt ülök a bejegyzés felett egy több órája, mert aludni azt nem tudok, és úgy tűnik írni se. Pedig úgy kiöntenék most ide mindent, ami a lelkemet nyomja...ha lenne lelkem. Szerintem olyanom nincs, és személyiségem sincs, csak időnként felveszek bizonyos formákat, majd megunom és visszahullok a semmibe. Már harmadik hónapja, hogy kifelé tartok ebből a 3,5 éves kómából, de nem érzem, hogy képes lennék bármire is. Már nem hiányzik, a beszélgetések is megritkultak, talán már hónapok óta erre vágyott, hogy jól érezzem magam nélküle. Neki aztán teljesen mindegy, legalábbis ezt mutatja, és akkor biztos így is van. Akkor jó így nekem is. Nem is érzem jól magam. Hiába is erőlködök, hogy megfogalmazzam az okát, azt hiszem, ha ennyi idő alatt nem ment, akkor sohase fog.