0

Áhhh ma totál lenullázódtam. Tegnap túlpörögtem magam, elalvás előtt még a világot meg tudtam volna váltani, alig tudtam leállni és elaludni. Aztán valahogy minden erőmet kialudtam magamból és olyan lettem, mint egy leeresztett lufi. Olyan, mintha érzelmileg másnapos lennék...ilyen van?  Már nem tudom, mióta ülök a bejegyzés felett, próbáltam szavakba önteni, hogy ma egyébként állásinterjúm is volt, de képtelen vagyok még fogalmazni is. Már majdnem elfelejtettem az én kis különbejáratú érzelmi hullámvasutamat, mert az utóbbi időben nem is lelkesedtem semmiért, meg úgy összességében is csak vegetáltam. Na de most már tudom, hogy miért akarok időnként elvonulni a világ elől, miért érzem, hogy időnként borzalmas társaság vagyok, és hogy nem biztos, hogy jó az, ha sokat kommunikálós munkát akarok majd végezni. Azt hiszem, inkább lefekszem, pedig eredetileg jó hosszú bejegyzést terveztem. Ja és Exem megint fáraszt, de majd megunja, ha nem válaszolok.