tüske

marhajó, hogy az egyébként egész jó napomat képes a végén teljesen beárnyékolni egy "apróság"... nem kellene foglalkoznom vele, nem kéne mindig a legrosszabbra gondolnom, de képtelen vagyok elvonatkoztatni a rossz emlékeimtől, és nagyon nem szeretném, ha újra megtörténne. az ettől való félelem és reakció persze nem biztos, hogy túl jó dolgokat szül, de annyira ösztönös az egész, és nem bírom megállni, hogy a magam módján ne reagáljam le valahogy...